BÁCSFEKETEHEGY TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSE
Feketeegyház települést 1465-ben említik először oklevélben és ekkor még a Marótiak birtokaként. Később Mátyás király eladományozza Belmosevics Miklósnak. A falu a Mohácsi vész után (1526) tovább él. A Krivaja patak mentén a Telecskai fennsík déli nyúlványain, Bácska középső részén. 1580-ban és 1590-ben 28 adózó házzal kerül említésre, de már nem eredeti nevén, hanem Feketehegy név alatt. Későbben lakosságcserére kerül sor és 1652-ben a falu neve a török defterekben Feketics néven jelenik meg. Ugyanis a törökök állandó zaklatása miatt a szerbek kénytelenek északabbra költözni családtagjaikkal, így a falu etnikai összetétele is megváltozik. Mivel a falu a hadak vonulási útjába esik, ennek következtében elnéptelenedik, a kúlai uradalom birtokában pusztává válik. A zentai csata után, a karlócai békekötéssel (1699) a török kénytelen feladni e területeket. Bácska területén ekkor csupán mintegy 50-60 állandóan lakott település létezett. A gyér lakosságot a korábban, az Arsenije Csernojevics vezette nagy népvándorlás után (1690) beköltözöttek, főleg szerbek képezték - akik határőrként, osztrák fennhatóság alatt (a Tiszánál) szolgáltak. A mai Vajdaság betelepítése 1720-ban kezdődött, gróf Grassalkovics Antal kezdeményezésére, de nem sok sikerrel. Azután Mária Terézia királynő szorgalmazta a betelepítést, udvarhű rajnavidéki németekkel. II. József trónra lépésével megindul Bácska és Bánát betelepítése. Bácsfeketehegy lakosságát - akiket a kunok kései leszármazottainak tartanak, a mai Magyarországról, a Nagykunság területéről telepítették, református magyarokkal. A kunok ugyanis - mint utolsó letelepedett nomád törökös nyelvet beszélő nép, IV. Béla magyar király idejében (1245) nyernek bebocsátást a Kárpát-medencébe. Az évszázadok során ugyan, a magyarokba olvadtak, de kun tudatukat a mai napig megőrizték. Az új telepesek Feketity pusztára költöztek 1785-ben, a magyarországi Kunhegyesről és részben Tiszaburáról. Mintegy 211 család (963 fő) az újonnan létesített falut Feketehegynek nevezte el. Házaikat saját maguk építették fel. Földet anyagi helyzetük (jószágaik száma) és munkabírásuk (családszámok nagysága) szerint kapták. Épületfa helyett házanként pénzbeli térítést kaptak. Három éven keresztül adó és közteher mentesek lettek. Kölcsönként, vetőmagot-gabonát kaptak. A telepesek mindjárt megszervezték az iskola működését és a református templomuk építését. Első papjukat még Kunhegyesről hozták magukkal, aki az anyakönyvet kezdte vezetni, mi szerint az első gyermek születése Feketehegyen 1785. május 29.-én történt. Az 1820-as évektől németek települtek a faluba, akik később a lakosság számának egyharmadát tették ki. Az 1848-49-es Magyar forradalom és szabadságharc tragikusan érintették Feketehegy lakosságát. 1849 januárjában, 23.-án történt a "Mári-napi szaladás"- mert tartva a szenttamási szerbek megtorlásától, menekülni voltak kénytelenek, főleg Kiskunhalasra. Az osztrákhű németek a faluban maradtak ... A falu lakosságának visszatérésére csak hónapok múlva került sor. Házaikat, gabona vermeiket kifosztva, felgyújtva találták. Ezután került sor a keserves újrakezdésre! Az első világháború befejeztével az országhatárok megváltoztak. Felbomlott az Osztrák-Magyar monarchia és megalakult a Jugoszláv Királyság. 1920-ban a falutól kb. 4 kilóméterre, a Tománovity-féle birtokon egy kis falu létesült, Novo Selo néven. Lakosai a szerb önkéntesek családjai (21) kaptak engedélyt a letelepedésre, akik Dalmáciából, Likából és Hercegovinából érkeztek. 1941-ben a magyar katonai hatóság kitelepítette a szerbeket (Novo Selo-ból), és helyüket bukovinai székelyek foglalták el. Őket 1944-ben, a közelgő Szovjet hadsereg menenekülésre késztette. Ez után, a visszatért szerb családok elfoglalták egykori otthonaikat. A kis falu tovább élt, de idők folyamán az infrastruktúra hiányában elsorvadt, lakosai beköltöztek immár Feteticsre, ahol a második világháború után gyökeres változások történtek. A német ajkú lakóságot teljesen kitelepítették, a zsidóság pedig eltünt a faluból. A kitelepítettek házaiba Montenegróból, Boszniából, Koszovó-Metóhiából 1946 végéig új telepesek-kolonisták érkeztek, foleg a kotori öböl környékéről, (196 család). A kolonizáció végéig 352 család érkezett 1751 fovel. Falunkban újból vegyes összetételű lakóság alakult ki. A társadalmi és politikai változások itt is megtörténtek: a kollektivizáció és az államosítás. Megalakultak a termelő paraszt szövetkezetek, melyek későbbi egyesülései után, a Mezőgazdasági Birtok neve alatt szerepeltek, a mezőgazdasági termékek felvásárlásával foglalkozó Földműves Szövetkezet mellett. Az egykori szerény cipész (suszter) szövetkezetből nőtt ki a tekintélyes elismerést érdemlő "Antilop" cipőgyár. A falu kereskedelme is szövetkezeti alapon létesült, majd községi szintű (Kishegyes és Szikiccsel) "Kivaja" vállalattá fejlődött. Ma, ezek a létesítmények zömmel a privatizáció folyamatában magánkézbe kerültek. Felépült az új modern iskola és mellette a sportcsarnok, ami lehetőséget nyújtott a sportélet fejlődésének. A Művelődési Egyesület állandó jelleggel nagyon sok fiatalt mozgósít. A megújult könyvtár, a Művelődési Otthon és a Teleház mindannyiunk szívesen látogatott helye lett. A nemrég alakult civil szervezetek munkája egyre jelentősebb lett falunk életében. Ezek pedig a: Zöld dombok, Izida, Katicabogár, Hestia, Udruzenje mladih, Gazdakör és a Nagycsaládosok. Az évente megrendezésre kerülő bácsfeketehegyi falu és meggynapok, valamint a szüreti napok látványossága színesebbé teszik falunk arculatát. Végezetül, de nem utolsó sorban említhető a Helyi Közösség, aminek keretein belül kerülnek megoldásra a számos kommunális és egyébb létesítmények kialakítása és karban tartása.
