SOMA

A feketicsi ember viszonylag jókedvű, szereti a viccet, a humort. Talán ez az emberi tulajdonság az egyik fő oka annak, hogy a színtársulat zömével humoros jelenetekkel, illetve három felvonásos színpadi bohózatokkal lép közönsége elé. Természetesen ez nem törvényszerű, Tömörkény István Barlanglakók című drámáját is színre vitték például, és szintén sikerrel. A SOMA - merthogy így hívják a tíz éve "veterán" amatorökből összetoborzott színtársulatot, - minden évben részt vett a VMASZ Találkozóján, ahol a Barlaglakók előadása kiérdemelte a maga nemében a legjobb rendező, legjobb mellékszereplő és a legszebb beszéd díját.

A társulatot képező 12-15 tag életkora széles skálán mozog. A 19 éves diáklánytól a 70-es nyugdíjasig majd minden korosztály képviselteti magát, azonban a "gerincet" a 40-50 év közöttiek képezik. Időnként csatlakoznak új tagod, de lemorzsolódás is előfordul, hiszen családfenntartó emberekről lévén szó, nem mindenki győzi a heti két-három, éjszakába nyúló próbát, az estleg összesűrűsödő fellépéseket.

A Művelődési Egyesület egy éve felújított nagyterme ad a Somának is teret a próbák megtartására és a vendégszereplők fogadására. A színházterem tulajdonjogának rendezése is folyamatban van, remélhetőleg hamarosan visszaszáll jogos tulajdonosára, és sor kerülhet az évek óta veszélyessé vált színpad felújítására. Elrendezodik majd minden, csak legyen kinek játszani... Apropó, rendezők! A megalakítást követő években a Soma csoportvezetője, Tóth H. Vera vállalta magára a rendezés hálátlan szerepét. Egy évadban Ferenczi Jenő színművész, majd a Feketicsről elszármazott rendező-színész, Vajda Tibor vette kezelésbe egy darab erejéig a társulatot. Megboldogult Kasza Éva muvésznő is számtalanszor osztotta meg tapasztalatait a kis csapattal. Jelenleg Merkva Péter bácsi, a nyugdíjas színházkedvelő, kedves öregúr tölti be a rendezői posztot. Ő egy letűnt világ mozzanatait, életképeit, értékeit igyekszik visszavarázsolni a közönség szeme elé.

Szerencsénkre a feketicsi egy nagyon hálás közönség, szívesen jár színházba, sőt igényli a rendszeres előadásokat. És ez a legfontosabb. Hogy van kinek játszani.

Szukola Béla